Gólyatábor -- 2016
A gimnázium idén is megtartotta hagyománynak számító eseményét augusztus 22-23. között. Természetesen a gólyatáborról van szó, amit idén is, ahogy lenni szokott, a második itteni évüket kezdő kilencedikesek szerveztek meg.
Ez az egy-két nap minden évben izgalmakkal teli. A nulladik évfolyamosok megismerkednek egymással és a felsősök egy részével és persze közben felejthetetlen élményeket szereznek. Idén is végigcsinálták mindazokat a feladatokat, ami a teljes DLSB-ssé váláshoz kötelező, a szervezés pedig arra törekedett, hogy a feladatok és a megpróbáltatások közben egy jó évfolyam kovácsolódjon össze.
Az első nap nagy csalódás ért minket, az időjárás-jelentés nem hazudott, egész nap esett az eső. A kedvünk azonban nem lankadt és életbe lépett a B-terv, az esőterv. Eredetileg a kisebb kihívásokat jelentő, játékos feladatainkat a városon végigmasírozva szerettük volna megtartani, Almádi jellegzetesebb látványosságainál, ezzel egy kis városnézést belecsempészve a programba. Ehelyett az iskolát ismerhették meg jobban a gólyák, ugyanis a feladatok fedett térbe, a termekbe lettek áthelyezve. A B-terv jobban sült el, mint azt gondoltuk, és minden kihívást teljesítettek a diákok, sok nevetés és jókedv kíséretével. Talán egy még nagyobb feladatot kaptak az estére, mind a hat csoportnak egy előadást kellett rendeznie. A nevetés csak itt kezdődött igazán, minden csoport nagyon odatette magát és remek hangulatot teremtettek a kollégiumban.
Másnap reggel nem maradhatott ki a reggeli torna, amit ugyan becsülettel végigcsinált mindenki, azért a fáradtság jelei kimutatkoztak. Gyorsan kellett mindenkinek felfrissülnie, ugyanis a program nem állt meg, és legnagyobb örömünkre a nap is kisütött. A délelőtt folyamán a gólyák megtudták, hogy ki melyik osztályba és angolos csoportba kerül, valamint osztályfőnökeikkel találkoztak. Ezek után -- de még mindig délelőtt -- sportprogramok várták őket és megismerkedtek a DÖK képviselőivel is, akik bevezették őket a diákönkormányzat működésébe. Ebéd után kihagyhatatlan volt a strandolás, ahova az utat gyalog tettük meg. És az én véleményem szerint ez az egyik, ha nem a legjobb része a táboroknak. Én almádi lakos vagyok, szóval minden évben láttam a gimnazistákat lemenetelni a városba és már-már természetes volt a látvány. Az útról az autók dudáltak és mosolyogva integettek nekünk, a házakból kijöttek a lakók és vidáman köszöntek. Ez is mutatja, hogy mekkora hagyománya van a tábornak Almádiban. És nem egy birkanyájat látnak az itt élők és a turisták, hanem egy egységes közösséget, akik jókedvűek, fiatalok és mindenre elszántak.
A strandon a kötelező fürdésen kívül patrónusaikkal beszélgethettek a nulladikosok. Ők azok a harmadikos tanulók, akik szárnyaik alá veszik a gólyákat és segítik őket tanulásban, közösségi életben, igazából bármiben amiben segítségre szorulnak. A kollégiumba visszaérve még volt egy meglepetésünk a nulláknak, de ez az élmény azt hiszem köztünk fog maradni.
Összegzésül, ez évben is egy olyan tábor került megszervezésre, ami méltó volt az iskola hagyományaihoz és minden résztvevőnek örök emlék marad.
Kozma Botond
